P.S.

That was all for my 1-week fasting. 1 week is 168 hours, but I didn't drink anything other than water until about 175 hours, and I finally didn't eat anything until the 200th hour. I lost about 7 kg-s in one week. Little did I know then that in 2 years time I would be going to the Cambodian countryside to spend 3 months volunteering there - in not the worst, but still pretty poor circumstances - where I lost about 15 kg in 3 months, and I was craving a normal diet much more in the end, than at the end of the 1-week fasting. That was a surprise to me.

Thanks for following! Hope you enjoyed! Next time you're crazy hungry and haven't eaten for 8 hours, just think how good it is that you don't need to wait 192 hours more until you have your next meal ;)

Day 7 - The End

2013.04.28.

The finish line. It’s a fantastic feeling. I was feeling great the whole day. My bones didn’t hurt and I was constantly thinking of next week. Ráhel was kind enough to offer to help me to eat tasty and healthy foods next week. We’re also going to eat fruit and vegetable dishes together next week Tuesday and Thursday. But today the main events were thinking about next week, and mowing the lawn. It was the physical challenge of the week, especially since we swept up the walkways in the garden afterwards. OK, it wasn’t thaaat bad. It was much easier than I thought it would be. Although sometimes the world got dark, like when you’re about to faint, but then I would just bow my head and it would get better in a few seconds. Also I paid attention to avoid the snails in the grass, so now there are some spots left with high grass. Just joking – no grassy spots, but I did actually save some snails.

Well, here’s the end of my journey. It’s 11 PM in 20 minutes, that is the end of the 168 hours. It was a long, interesting and enlightening journey. I’m glad I took the challenge (for the time being). If I’d have to summarize what I’ve taken from this, I’d say that undernourished, starving people are in a huge disadvantage compared to well-fed people. Not because of the pain of hunger, but because of malnourishment, not getting enough nutrients and minerals, and the effects of these. It’s difficult to do anything for a long time, especially physical work. Even walking or sitting in one place for a long time! It’s a sad thought, that many people are starving today, and often experience similar things in their everyday lives. Things similar to what I’ve done voluntarily for a limited time in safe circumstances.

Locally what did I learn from this? Food is valuable, and important! I look at food differently and I hope this stays this way. I hope I keep this gorgeous longing and appetizing feeling towards food. Food becomes so much more beautiful from this – any kind of food, all kinds of food*!! I’m really looking forward to next week’s vegetables, fruits and salads!

Tomorrow I’m already going to uni by bike. I also want to work out here at home. I think it’s important that I do regular training from the start, while I build my body back, so that the good stuff goes to good places. I hope it works like this, I’m not a professional in this kind of stuff, but it seems logical enough to me. I probably can’t mess up that bad by doing sports regularly. :D

*Except there was a puffed rice or puffed something… I don’t even know what they blow up. Now that was the only thing that I didn’t crave for during the whole weak, not even on the last day.

Plan:

first day diluted fruit juice, by the end of the day maybe a little undiluted fruit juice

second day fruit juice, in the afternoon/evening fruits and kefír (sort of like a kind of yogurt)

third day before noon fruits and kefír, in the afternoon yogurt and salads, vegetables (+maybe some ice cream)

fourth day all kinds of fruits, salad, yogurt, vegetables, light foods (not oily or too greasy)

fifth day maybe some normal food… but of course this is so far away from now that I’ll see whether I’m ready for it already or not. But I sincerely hope I’ll be able to eat gyros by Friday.

75.6 kg

2013.04.28.

Íme a célegyenes. Fantasztikus érzés. Ma jól voltam egész nap, a csontjaim se fájtak és folyton a jövőhétre gondoltam. Ráhel kedves és tökre segít majd finom és egészséges kajákat enni, meg eszünk majd együtt is kedden meg csütörtökön gyümölcs meg zöldség menüt. Hát, ma ez a főesemény: gondolkodás a jövőhéten.... meg nyírtam füvet. Az volt a hét nagy fizikai megpróbáltatása, mert utána még söpörtünk is a kertben. Najó nem volt vészes, sokkal könnyebb volt, mint gondoltam, csak néha befeketült a világ mint az ájulás előtt, de akkor lehajtottam a fejemet és jobb lett egy pillanat alatt. Ja meg a csigákat kerülgettem a fűnyíróval, hogy ne daráljam be őket, szóval maradtak ilyen fűcsomók. Najó vicceltem, nincsenek fűcsomók, de azért mentegettem csigákat.

Hát ez a vége az utamnak, 20 perc múlva 11 óra, azaz véget ér a 168. óra is. Hosszú, érdekes és tanulságos út volt. Nem bánom (egyelőre), hogy bevállaltam. Ha össze kéne foglalnom, akkor azt mondanám, hogy az éhező emberek óriási hátrányban szenvednek a nem-éhezőkkel szemben. Nem a gyomor fájdalmai miatt, hanem a táplálékhiány okozta tünetek miatt. Nehéz bármit is sok ideig csinálni, főként fizikai munkát, de még gyalogolni is, egy helyben ülni is nehéz sok ideig! Szomorú számomra arra gondolni, hogy rengeteg ember éhezik, és folyamatosan hétköznapjaikban hasonló dolgokat élnek meg, mint én most önkéntesen és biztonságos és korlátozott körülmények között.

Lokálisan mit tanultam ebből: az étel érték, és fontos! Meg persze máshogy nézek rá, és remélem ez megmarad: ez a gyönyörű vágyakozás és nyálcsorgatás; ettől annyival szebb lesz a kaja, bármilyen kaja, minden kaja*! Nagyon várom a jövőhet zöldségeket, gyümölcsöket, salátákat!

Holnap már biciklivel megyek suliba, és itthon is edzeni akarok. Fontosnak tartom, hogy a visszaépülés elejétől végezzek rendeszeres izommunkát, hogy rögtön jó helyre épüljön be rögtön a táp. Remélem ez így működik, nem értek hozzá, dehát számomra így lenne logikus és csá. Nagyon nem tudom elrontani azzal, hogy rendszeresen sportolok :D

*Kivéve a Ráhelnél volt valami puffasztott valami puffasztott valami... nem is tudom mit puffasztanak. Na az volt az egyetlen étel amire nem kívántam rá egész héten, még az utolsó napon sem.

Terv: 

első nap hígított gyümölcslé, nap végére egy talán egy kevéske hígítatlan gyümölcslé

második nap gyülömcslé, délután/este gyümölcsök + kefír

harmadik nap délelőtt gyümölcsök + kefír, délután joghurt + saláták, zöldségek (+ egy kis fagyi  )

negyedik nap mindenféle gyümölcs, saláta, joghurt zöldség, könnyed kaja (nem olajos, nem nagyon zsíros)

ötödik nap meg már talán rendes kaja... hát persze ez olyan messze van, hogy nem majd meglátom, hogy készen vagyok-e rá. De örülnék, ha pénteken már gyrost ehetnék

75.6 kg

Day 6

2013.04.27.

Today morning my waist hurt. First I could only sit for 20 minutes at a time, and in between I had to lie down for a longer period. Now (noon) I can sit for 30 or 40 minutes if I really want to. It turns out that Oszkár has been drinking mineral water the whole week, so that’s probably why he doesn’t feel these kind of pains, like Kristóf with his knee and me with my waist. In any case this is too much. Also today I’m going to the Operett theater later today, so I decided to start drinking mineral water. I hope the nice and tasty minerals will get to their places quickly. I hope I’ll survive the 2 hours-long show… it’s going to be about wine or something.

The wine spectacle was great: Consolation in Wine. We only stayed there for the first half, because Ráhel’s brother fainted at home and hit his head pretty hard, and he was taken to the hospital. There they did CT and gave injections and x-ray and cardiology (because his blood pressure was low), but he’s actually fine. He has a lot of cuts on his face because he fell straight on it, but nothing permanent. Oh and he bit through his mouth by the way. Afterwards I had lunch at their place… well, they had lunch at their place, and I just took a few sips from a glass of water. They ate some really tasty things: broccoli cream-soup and paprika chicken (a nice Hungarian dish)…. Hmmm. Well anyway I managed that and then we watched a movie: Taming your dragon or something like that. It was good, from many aspects. In the evening I slept over at Ráhel’s place, and in the morning she was cute enough to wake up before me so she could have breakfast without me seeing it. :)

My waist got better during the day, I could sit through the spectacle and everything else after that. So the mineral water probably helped… or my waist got better by itself. I don’t know. Tomorrow I still have to mow the lawn, as a final challenge. I’ll try to not do it in the largest heat, I hope I’ll get through it. I’m so glad that the end is almost here! It’s exciting!

2013.04.27. 

Ma is fájt a derekam reggel, eleinte 20 perceket tudtam csak ülni, azután feküdni kellett csomót. Most már (délben) olyan fél órákat, talán 40 perceket is bírok ha nagyon akarok. Kiderült, hogy az Oszi egész héten ásványvizet vedelt, szóval valószínüleg ezért nem érez ő ilyen fájdalmakat, mint Kristóf a térdével meg én a derekamml. Mindenesetre ez már túl dúrva, ma ráadásul valami előadásra megyek az Operett színházba, szóval felhoztam ásványvizet és abból ittam. Remélem hamar eljutnak a helyükre a fontos és finom ásványok. Remélem kibírom majd azt a cirka 2 órás előadást... valami boros előadás.

Nagyon jó volt a boros előadás: Vigasz a borban. Csak az első felvonáson maradtunk ott, mert kiderült, hogy Ráhel öccse elájult otthon és durván beverte a fejét és bevitték a Szent Jánosba. Ott CT meg oltások meg röntgen meg kardiológia (mert elég alacsony volt a vérnyomása), de igazából jól van. Sok seb van az arcán mert pofára esett, de nincs maradandó baj... ja meg átharapta a száját mellesleg. Aztán Pálovicséknál ebédeltem... vagyi ők, én csak egy pohár vízből kortyolgattam. Nagyon finomat ettek: brokkoli krémlevest és paprikáscsirkést... hmmm. Na mindegy azt túlétem aztán filmeztünk, Taming your dragon vagy mi, ami jó rajzfilm volt mindenféle szempontból. Este Ráhelelnél aludtam, reggel meg cuki volt és felkelt előttem és reggelizett, hogy ne lássam :D

A derekam javult a nap folyamán, az előadást végig bírtam űlni szerencsére és utána minden mást is. Szóval jót tett valószínüleg az ásványvíz, vagy csak simán magától javult meg a derekam... nemtom. Holnap még füvet kell nyírnom, mint utolsó kihívás, igyekszem nem tűző napban csinálni, remélem túlélem. Nagyon örülök, hogy már mindjárt itt a vége! Tök izgi is!

Day 5 - Friday

2013.04.26.

Today was truly a light day. I barely felt hunger in my stomach. I only felt slightly tired and exhaust. In the afternoon I bought the fruit juices for Monday :) I bought an orange juice and a freshly-pressed apple/apricot juice. I planned to start with the orange juice, but Ráhel said that that might not be the best idea, because orange is acid, so I should start with apple/apricot. And so it will be. I think I’m going to need some advice in these kind of things throughout next week.

In the evening my waist hurt a lot from all the sitting – it was bad. Today I met Oszkár for the first time this week. He’s telling everyone that he’s not eating. I don’t like that as much. To tell you the truth, I probably wouldn’t have kept it a secret from my environment if Kristóf hadn’t told me that it’s better that way. But I really think it’s better that only I, and a few people around me know about it. This way I don’t have to always talk about it and keep it on my mind while discussing with others. Life just goes on normally, and I try to act normally. And for me this was one of the goals: to keep living life (my usual life) while not eating. Of course maybe it’s more difficult if you always talk about it. If I wouldn’t have decided in the beginning that I won’t tell anyone, I would probably have also told a lot of people, but at the moment I’m glad I’m doing it more discretely.

2013.04.26.

Ma tényleg light-os nap volt. A gyomromban szinte nem is éreztem éhséget. Tényleg csak enyhe fáradtság volt és könnyű kimerülés. Délután megvettem a hétfői gyümölcsleveket :) Vettem egy sió narancslét meg egy sió frissen facsart alma-baracklét. Azt terveztem, hogy narancslével kezdek, de a Ráhel azt mondta, hogy nem is jó az, mert a narancslé az savas, és inkább az alma-barackkal kezdjek. Ok, így lesz. Szerintem még néhány ilyen dologban tanácsot kell kérnem tőle a jövőhét folyamán.

Este nagyon fájt a derekam a sok üléstől, és rossz volt. Ma meg először találkoztam Oszival a héten őgy elején. Képzeld ő mindenkinek elmondja, hogy nem eszik egy hétig. Nekem az kevésbé tetszik. Bár igaz, hogy kifejezetten én sem biztos, hogy titokban tartottam volna, ha Kristóf nem mondja, hogy szerinte úgy jó. De szerintem tényleg jobb, hogy csak én tudok róla meg néhány ember a környezetemben. Így nem kell folyton erről beszélnem, meg nem beszélgetnek erről velem folyton az emberek, hanem folyik tovább az életem rendesen, és próbálok rendesen viselkedni, és igazából ez az egyik lényege az egésznek számomra: megpróbálni élni (a megszokott életemet) evés nélkül. Persze lehet, hogy neki nehezebb az egész úgy, hogy beszél róla emberekkel. Ha nem határoztam volna el magam az elején, hogy nem mondom el senkinek, akkor tuti én is elmondtam volna csomó embernek, de most perpill örülök, hogy csendben csinálom.

Day 4

2013.04.25.

Este írok csak ma. Hát tegnap éjjel megint kajálásról álmodtam... most keveset ettem csak és az álmom nagy része arról szólt, hogy rosszul érzem magamat mert elrontottam ezt a nemevést. Na mindegy. Reggel felkeltem, fáradtabban meg éhesebben, mint tegnap. Fürödtem meg bevizeztem a hajam, és így igazából jól nézek ki, mert le is vagyok barnulva, és alig látszik rajtam sápadtság. Ma 8-6ig bent voltam a suliban és ez megviselt, hazaértem és kidőltem kicsit, de nem sokkal később meg Ráhellel találkoztam, akivel sétálgattunk a Daubner környékén.

Ma gondoltam eddig a legtöbbet kajára szerintem... a tudatos énem ma enne legszívesebben, de a gyomrom állapota még hasonló most is. Ma beütött napközben a híres térdfájás késő-délután és kora-délelőtt. Megszüntettem amúgy azzal, hogy az egyik szünetben 10 percre lefeküdtem egy padra, hogy egyenes legyen a lábam. Amúgy eldinből menő hullámvezetőket tanultunk, főként a mikrohullámok kezelése miatt és mert a nanofizikában a 2D-s elektrongázakban hasonló matematika kell.

Ma eléggé kifáradtam a sétálgatástól, pedig nem volt olyan sok. Hamar kifáradok... bénaság. A vádliaim (meg a combom is néha) be akartak görcsölni hosszú lépcsőzések után, de csak így gyengén, szóval ellen tudtam állni.. szóval ilyen fura majdnem-görcsölés volt. Megijedtem délután, hogy mi lesz velem, ha a szívem begörcsöl, de Tabi mondta, hogy az nem fog begörlcsölni. Meg ő utánanézett a zsibbadásnak is és állítólag ez igenis elő szokott fordulni helytelen anyagcsere esetében és a nemtom mi hiány miatt van. Na sebaj. Ja, ma aggódgattam kicsit magam miatt, meg gondolkoztam, hogy kéne Ca tablettás vizet innom, vagy multivitamin tablettát szednem, mert ez tényleg rossz nekem így, de végül kihúztam a napot. Holnap már szerencsére nincs komoly suli és aztán jön a hétvége, ami várhatóan könnyebb lesz. Kristóf pl. az 5. naptól "teljes erőnlétben" volt vagy mi... szóval az jó kilátást ad a hétvégére meg az eldin tanulásra (jövőhéten zh!).

Viszont belegondoltam a 127 óra című filmbe... huh az kemény lehetett. Így sokkal durvább az a film, hogy még csak most tartok 96 óránál... az a csávó meg 127 óráig volt kaja nélkül, alig bármennyi vízzel úgy, hogy a karja szét volt trancsírozva és alig tudott mozogni. A filmben nem volt benne, de én biztos vagyok benne, hogy bazira fájtak az izületei/csontjai.. úgy tűnik a gyengébb részek fájnak először és a legjobb gyógyír az, hogy lefekszem egy helyre... hát ő nem tudott ilyet csinálni. Szóval 127 óra után még képes volt levágni a saját kezét egy tompa bicskával és elsétálni még csomó kilómétert míg segítséget nem talált... szóval eszméletlen az a csávó. Én alig tudtam fél órán át felfelé sétálni egy hegyen, meg alig tudok 1-2 órát ülni a padban az egyetemen... Na mindegy. Ma sok fajta kajára gondoltam, főként gyrosra, angol reggelire, tzatziki salátára meg ilyen másfajta finom spáros salátára, a sültkacsára ami nem is tudom, hogy lesz-e, meg mindenféle másra. Szóval a Kristóf mondta, hogy hosszabb idő kell a visszaszokásra mint egy-két nap, szóval jövőhét elején csak gyümölcslevek lesznek meg talán joghurt/kefír, aztán csak kedd-szerda körül gyümölcsök és zöldségek és valszegy csak csütörtökön valami normális, nemzsíros kaja, és pénteken-szombaton már zsíros kaja is akár. Szóval még mostantól számítva egy hét múlva jön csak valami normális kaja... na sebaj :D Jobb, hogy most tudom meg, mint az elején, mert első nap megőrített volna ez a gondolat. Akkor jó volt arra gondolni, hogy "jövőhét hétfőn olyan gyrost eszem!". Szóval király lesz. Várom a nyugis hétvégét!

2013.04.25.

I’m writing at night today. Yesterday night I dreamed about food again. Now I only ate a little, and most of my dream was about me feeling bad about screwing up not eating. Hm. In the morning I woke up, more tired and hungrier than the day before. I took a shower and washed my hair, and I actually look pretty good! I mean, I’ve got a slight tan and you can barely see that I’m pale. I was at the university from 8 to 6, and this wore me down. I got home and lied down a bit. A little later I met Ráhel, with whom we walked around near the Daubner.

I thought of food the most today. The conscious me wanted to eat today the most. However my stomach is similar to previous days. Today in the late afternoon I got the infamous, long awaited knee-hurting. I managed to get rid of it by lying down on a bench in one of the breaks in class, to straighten my legs. In electrodynamics we’re learning about cool wave guides, especially good for microwave propagation and since in nanophysics 2D electron gases use similar mathematics.

Today I got tired from walking around… but I didn’t actually walk too much. I get tired easily… kind of lame feeling. My calves (and also my thighs sometimes) want to cramp after climbing long flights of stairs, but only weakly, so I can stop it. It’s a weird sort-of-cramping. I got frightened in the afternoon: what if my heart cramps? Tabi said that that won’t happen. He also searched for the numbing thing, and found that it’s a common symptom of improper metabolism, and is caused from the absence of something. No problem. Yeah so today I was a bit worried about myself, and I thought that maybe I should drink water with calcium tablets absolved in it. Or that maybe I should take multivitamin pills, since it’s quite bad for me like this – but in the end I managed to get through the day. Tomorrow university won’t be that serious, and then it’s the weekend, which will probably be easier. For example Kristóf said he was „in full strength” starting the 5th day… so it gives me high hopes for the weekend and studying (electrodynamics test next week!).

I’ve been thinking about the movie 127 hours… that must have been pretty intense. The movie is much crazier now that I’m only at 96 hours… that guy was going on for127 hours without food, only very little water, all while his arm was squashed and he could hardly move. It wasn’t portrayed in the movie, but I’m quite sure that his joints/bones hurt a lot everywhere. It seems like the weakest points start hurting at first, and I can solve those problems by lying down for a while… well he couldn’t do that. So after 127 hours he was able to cut of his arm with a blunt knife and walk many kilometers to find help… that guy is incredible. I could barely walk up a hill for half an hour, or sit in class for 1-2 hours… well whatever.

Today I thought of many kinds of food, especially of gyros, English breakfast, tzatziki salad and other tasty salads from Spar, roast duck that I might not even eat next week, and all other kinds of things. Kristóf said that more than 1-2 days is needed for my stomach to get used to normal foods again. So in the beginning of next week it’s only going to be fruit juices and maybe yogurt and kefír. Around Tuesday-Wednesday I’ll do vegetables and fruits and probably wait until Thursday for some normal, not greasy food. Then on Friday-Saturday probably greasy food also. So normal food is only going to be about a week from now :D No matter! It’s better that I’m told this now, in the middle, and not at the beginning, because I would’ve gone crazy from this on the first day. It was so nice to think then that “next week Monday I’m gonna have the gyros of my life!” So it’s going to be amazing. I’m really looking forward to this calm weekend!

Day 3

2013.04.24.

I’m at 60 hours right now. I’d like to write down a few thing. First off, today is even better than yesterday, I’m pretty glad about that. The first day was the worst up to here. Second (coming up: physical effects of starving), my limbs go numb much more easily than before… especially my legs. If I’m not sitting the right way, then it starts numbing. Or if I put one leg up and the other across, then it starts quickly (sometimes – unfortunately I can’t reproduce it consistently). This is the first effect of fasting that scares me a little bit. It means that my blood flow is weaker than before. This could be related to

1. My veins are tighter, more narrow. This could be just because I barely moved in the past few days. But actually even when I’m eating normally I don’t move too much :D So I don’t think this is the cause. It could also be because something is being deposited in my veins, some rubbish – but what the heck would be in my blood because of eating less? Or is something in my blood coagulating due to the lack of nutrients? Or is some kind of blood filtering mechanism not working because of it? These thoughts are all weird to me, I don’t think any of this is the case – it would really help if I would be a bit more learned in the working of the blood circulation.
2. My heart is weaker. But actually I don’t feel anything peculiar in my chest. And I would also imagine that (on the short term) my heart only needs energy to work – which it should be getting from the fat that’s being used up.
   Nonetheless this case can’t be ruled out, because it might also explain why I’m seeing worse. As I mentioned, I’m seeing a bit more blurrily and sort of like when you start to faint.
   But there’s a strong argument against this: when I run or do sports, my heart-beating speeds up, my blood pressure rises, and so and and so on… so if my heart is truly weaker, then my vision should be better after doing sports, and the numbing also shouldn’t happen, or at least not as easily. Well I’ll try this right now!! Let me do a few push-ups and jump around a bit.
   No change in eyesight. My legs have a nice, warm feeling in them… well I don’t know. Maybe my hip hurts slightly less when I put my legs up (crossing each other) – but this is so subjective that I can’t accept it as a fact.
3. My veins got more narrow. This could be… but I guess it’s not that big of a problem. Sport should help counter this.
4. ?
5. ?
6. ?

So I hope there’s no problem. I’ll wait for tomorrow to see what happens. Based on what I’ve examined up to here, the circulation in my legs is weaker. I don’t know why, and I don’t know if it’s a problem. But even this observation can’t be safely deduced. It might be that my arms just don’t get numb because I don’t hold them in stupid positions during the day.

Today there were some times when I didn’t even feel hunger, only tiredness. Also I’ve noticed that things are better since the second day, since I’m not craving for huge meals. I’m only dreaming of eating something small – like some kind of small pastry (pogácsa or fornetti)… that would be great. So it’s easier to watch others eat, since I feel like I’d get sick if I’d eat a whole plate of food. The small stuff are more attractive, ah like yogurts… now that would hit the spot!

Intermezzo: [ Present-day (2016) note: At this point I start writing and pondering about old and new religions, God, life, death, the impossibility of human life to form, and how life is cool. I decided to not publish the details, but the interesting thing for me was that in such a state I very quickly got to start thinking a lot about spiritual and religious things.]

Oh and by the way I’d love to write a blog about these kind of stuff [thoughts, religious stuff, not-eating, …], but it would be senseless, since I would always have to think of new stuff, and the old stuff are forgotten quickly! Who goes to a blog and reads posts from 2-3 years before? No one! You see?

Ok, my arm is also going numb sometimes… by itself!

It’s night time, I’m really tired. So I’ve changed to the theory of universal numbness… or well, I really don’t know what’s up… blood vessel narrowing. Anyways, after sitting a lot it hurts at the meeting of my thigh and my hipbone – I already noticed this yesterday at university. Tomorrow will be my last hard day at uni, from 8 to 6. I hope it passes quickly.

Otherwise I’m fine. Really the first day was the most difficult up to here, today was even easier than yesterday. I’m just more tired, but my stomach doesn’t bother me as much. I’m still thinking about food a lot. Sometimes I try to get close to other people’s food just to sniff it a bit and to get the feeling of what’s waiting for me next week. I hope afterwards for a looong time, I’ll be able to truly value food and I’ll enjoy it. Right now I’m at 72 hours of the 168… which is actually be more. It’s going to be 169, because I’m definitely waiting until 00:00 on Monday (and my last meal was on Sunday at 23:00). Also I’m probably going to be fatigued on Sunday, and I’ll go to sleep early and only eat in the morning. At least that’s how I imagine it now. If I continue to be more and more tired, then my weekend will be tough. I hope I’ll be able to study, since next week I have an electrodynamics test. Ok I’m off to bed. Bye!

2013.04.24.

Most tartok 60 óra nemevésnél. Néhány dolgot le szeretnék írni. Egyrészt ma még kevésbé durva mint tegnap, aminek örülök... tényleg eddig az első nap volt a legnehezebb. Másrészt (figyelem, itt most fizikai hatásról lesz szó, nem is pszichikairól!) sokkal könnyebben elzsibbadnak végtagjaim... főként a lábam. Ha rosszul ülök, akkor már elkezd zsibbadni, vagy ha felteszem az egyik lábamat a másikra akkor is tök hamar zsibbadni kezd (néha...sajnos nem tudom reprodukálni tetszés szerint az eseményt). Ez az első olyan hatás ami kicsit megijeszt, ugyanis ez valamilyen szinten arra utal, hogy gyengébb a vérellátásom. Ennek több oka is lehet: 1) az ereim beszűkültek -> ez lehet attól is, hogy minimális mennyiséget mozogtam az elmúlt napokban... de amúgy sem szoktam sokat mozogni, ezt nem tartom valószínűnek. Lehet ez attól is, hogy valami lerakódik az ereimbe, ez elég rossz lenne, bár fingom sincs mi rakódni le attól, hogy kevesebb anyag jut a szervezetembe... esetleg az lehet, hogy táplálékhiány miatt csomósodás keletkezik vagy táplálékhiány miatt nem tud valami tisztítófunkciót elvégezni a szervezetem?... ezek mind fura gondolatok, valószínűtlennek tartom ezt is... persze segítene, ha értenék bármennyit is a vérkeringés szervrendszerének működéséhez. 2) A szívem gyengébb a táplálékhiány miatt - igazából a mellkasomban nem érzek semmi különlegeset, valamint úgy képzelem, hogy a szívnek tényleg leginkább csak energia kell a működéséhez, amit a testem a zsírbontásból szerezhet. Azért mégsem kizárt ez az eset, hiszen ez megmagyarázná azt is, hogy homályosan látok (kicsit hasonló a látásom ugyebár, mint amikor az ember elkezd szédülni meg ájulni). Szóval ez azért egészen meggyőző magyarázat, de van ellenbizonyíték: ha mozgok/sportolok/megerőltetem magam, akkor felgyorsul a szívverésem és erősödik a pulzus meg nyomás meg minden tufa... szóval ha tényleg a szívem gyengébb alapból, akkor sportolás után a látásomnak javulnia kéne és a zsibbadásnak se kéne olyan könnyen bekövetkeznie (ezt talán nehezebb ellenőrizni). Ki is próbálom most! Tolok néhány fekvőt meg ugrálok kicsit. A látásomban nem történt változás. A lábamban viszont kellemes meleg érzést érzek... hát nemtudom. Meg talán kicsit kevésbé fáj a csípőm amikor felteszem az egyik lábamat a másikra... de ez annyira szubijektív dolog, hogy nem fogadhatom el tényként. Lehet, hogy csak a lábaim vérellátásával van gond? 3) A vérereim összeszűkültek. Ez lehet... meg gondolom nem is nagy baj. Ez ellen kéne segítenie a sportolásnak. 4)? 5)? 6)?

Szóval remélem nincs baj, még kivárom a holnapot, hogy mi lesz. Az eddigi elemzések alapján csak annyit következtetek, hogy a lábaimban a vérellátás gyengébb, nem tudom miért és nem tudom, hogy baj-e; de még ezt a megfigyelést se tudom biztosnak venni, mert a kezem nemigen zsibbad el napközben véletlenül, nyílván nem tartom olyan fura poziciókban, hogy elzsibbadhasson.

Ma néha nem is érzek éhséget.. tényleg. Egészen hosszú idejekig, csak fáradtságot. Amit még észrevettem, hogy a második nap óta azért is jobb, mert nagy mennyiségű kaját nem kívánok... inkább az a vágy él bennem, hogy szívesen ennék egy kicsit, talán egy pogácsát vagy valami fornettit... az lenne a jó. Szóval így kevésbé nehéz nézni másokat enni, mert ha ránézek a kajára azt érzem, hogy ha ezt megenném attól rosszul lennék. A kis fincsiségek vonzóbbak, meg a joghurtok.... na az jól esne!

Intermezzo: [Mostani (2016) megjegyzés: Itt írtam egy csomót a régi meg az új vallásokról, Istenről, életről, halálról, az emberi faj létrejöttének lehetetlenségéről, és hogy az élet milyen szép. Úgy döntöttem, nem publikálom a pontos szöveget, csak én érdekesnek találtam, hogy egy ilyen alápotban elég gyorsan eljutottam oda, hogy sokat elmélkedjek spirituális és vallási dolgokon.]

Ja és igazából szívesen írnék blogot ezekből [elmélkedés, vallási dolgok, nemevés, …], de annak semmi értelme, mert folyton újat kell kitalálni, és a régi irományok teljesen feledésbe vésznek! Ki a franc megy fel egy blogra és olvassa el a 2-3 évvel azelőtti bejegyzéseket? Senki! Nalátod :)

Na jó, a karom is zsibbad néha... teljesen magától!!

Este van, fáradt vagyok nagyon. Szóval áttértem az univerzális zsibbadás elméletre... vagyis nem tudom mi van... érszűkülés. Mindenesetre a sok ülés után mindig fáj a combom és a medencecsontom csatlakozása, ezt már tegnap is megfigyeltem suliban. Holnap lesz az utsó kemény sulis nap, 8-tól 6-ig leszek bent, remélem hamar eltelik. Amúgy jól vagyok.. tényleg az első nap a legdurvább idáig, ez a nap enyhébb volt a tegnapinál is... csak fáradtabb vagyok, de a gyomrom kevésbé zavar. A kajára még mindig sokat gondolok és próbálok néha a közelébe jutni csak hogy megszagolhassam, hogy tudjam, hogy mi vár rám a végén. Remélem utána sok ideig tökre fogom értékelni a kaját meg tökre fogok örülni neki. most tartok épp 72 óránál a teljes 168-ból... ami igazából több lesz, mint 168. Alapból 169 lesz azért, mert hétfő 00:00-ig kibírom már (és az utsó falatot múlt vasárnap 23:00 körül ettem); ráadásul valszeg fáradt leszek vasárnap este, szóval lefekszem korán és inkább csak reggel eszem.... legalábbis most úgy képzelem. Ha folytatódik, hogy egyre fáradtabb és kimerültebb vagyok, akkor kemény lesz a hétvége, remélem tudok tanulni alatt, mert jövőhéten eldin zh. Na megyek is aludni. Csá

Day 2

2013.04.23.

It’s morning – I just woke up. I dreamed of being in a huge feast and eating recklessly… so much that I ate everything ‘till the last crumb. And then I realized that I’m not supposed to eat! I went straight to Oscar to tell him it’s over, sorry, I screwed up… it wasn’t even on purpose! I accidentally ate everything! Luckily I woke up at this point, because I had to pee. Well it actually took some time until I realized that I only screwed up in the dream, and the not-eating thing is still going; it was just a dream. Huh! During the night I was hungry when I woke up a few times (surprise!), however I actually slept through most of the night well. I only woke up once to pee and a few times to roll over. In the morning I woke up 10 minutes before the alarm… because I had to pee. Fantastic.

On the way to university I felt great, in fact I generally felt happy the whole day! Although my head did hurt from the morning until early afternoon. It was weird – not one of those usual, well-known headaches. It hurt in the back and on the right, only on the outside… like, my skull. It wasn’t that bad, it just bothered me a bit. Later my hip and waist region also hurt. Kristóf said my knees would hurt – well that doesn’t hurt! But my hip does quite a bit sometimes. It seems like the bones/joints suffer the most. The pancakery was there today also… mm I’m definitely eating there sometime next week!*

I told Ráhel in the afternoon; it was good to be with her. That was when I was feeling the best, and she reacted quite well, after I convinced her that nothing will go bad, I’ll be fine until the end of the week. My parents still don’t know something’s different. By the way my stomach doesn’t hurt. I usually feel hunger in my stomach, but it’s not worse than yesterday’s. It’s kind of like when you eat your first meal at 3-4-5-ish in the afternoon. Ah, but sometimes this feeling that I’m crazy hungry… and that’s bad, because then both my stomach and mind want to eat – at those times the feeling in my stomach is really bad, but it goes away quickly.

I drank a lot today morning, at least 1.5 liters before my first lecture. Actually afterwards I decided to cut back on water consumption. I’m quite aware that this is a conscious “panic reaction”. I really don’t need this much water, there’s no use filling my stomach with water. But my conscious side is like: “well if I can’t eat, then I should at least drink a lot, that’ll make it better!” Well I certainly have to pee a lot from it… the water flows through me in about an hour’s time. The correlation between water input and output is very strict and easily observable.

What occupies my mind a lot, is that I should be able to go this much time with eating and drinking, so I’m still in the very beginning. On the other hand I’m feeling that I’m getting more and more into the deep of it. I’m at 45.5 hours now.

For the moment, the most prominent effect of not eating is the partial loss of vision. It’s not like being dizzy, it’s more like the peripheral regions are darker. I also don’t (visually) focus on stuff unconsciously anymore – only if think about it explicitly. And when I’m looking at something, it’s more difficult to pay attention to it. My thoughts always wander off… usually to the gyros of next week. I talked with Oszkár, he also has the visual effects. The whole thing really reminds me of a kind of state when “I didn’t sleep last night and today I barely ate anything”.

Today I wanted to run to catch the tram, in order to catch it, but also out of curiosity. It was kind of difficult to get going at first, but I managed to get a decent speed and get on the tram. :)

Psychic report: Yesterday I was much more frustrated than today. Yesterday I was wound up by good and by people. However today, I was calm and cheerful the whole day, and also peaceful. I’m glad I found my harmony (to some extent) with this state. Well of course tomorrow may be more brutal and I’ll be frustrated again, but we’ll see.

Whatever the case may be, up to here I’ve deduced that if a basic need is taken from someone, then it can make that person extremely frustrated. And this feeling spreads to all other emotions and feelings in my life. This is a kind of primitive thing, that we, humans, are so simple-minded/simple-emotioned, or how to call it, that one feeling dominates our whole mood and attitude and actions. Yesterday I consciously tried to calm myself all the time… but today was already awesome.

On the way home I decided that I shouldn’t think of it as “I only have this many days left…”, instead I need to embrace this state of hunger. I should accept that this is what’s given, and that’s that! Live with it.

The problem is, I can’t truly identify with starving people … I really thought I would be able to. The experience is probably completely different for them, and I guess everyone starves in a different way. For example homeless people probably eat a little something each day, but not too much. On the other hand I have no idea whatsoever how frequently starving kids in Africa get access to food, and to how much. So this trial somehow doesn’t at all give back the true experience of what others live in every day… at least on the second day; I might think so differently in 5 days :D

I’m mostly looking forward to the gyros next week. We already discussed with Oszkár that on Monday during the day it’s yogurt and crackers, and in the evening we’ll go get a gyros together (or something at least as good!)

* I haven’t eaten there since… (2016.04.23.)

2013.04.23.

Reggel van, most keltem. Este arról álmodtam, hogy egy lakodalomban vagyok és zabálok... olyannyira, hogy az álmomban az utolsó falatot ettem meg, és csak akkor jutott eszembe, hogy nem ehetek és, hogy elrontottam az evést (nemevést)! Sőt álmomban már mentem szólni az Oszinak, hogy vége, elrontottam... pedig nem is direkt volt! Csak véletlenül megvacsoráztam. Szerencsére felébredtem ekkor, mert pisilnem kellett; mondjuk eltartott egy kis ideig a való életben rájönni, hogy nem is rontottam el, hanem csak egy álom volt. Éjszaka éhes voltam amikor felkeltem néha... de azért nem keltem fel túl sokszor, csak egyszer pisilni meg néhányszor a másik oldalamra fordulni. Reggel az ébresztőm előtt 10 perccel felkeltem... mert pisilnem kellett megint. Fantasztikus.

Ma reggel suliba menet baromi jó kedvem volt, és ez általában igaz is volt erre a napra, hogy jó kedvem van. Mondjuk reggeltől koradélutánig fájt a fejem. Fura fájás volt, nem a megszokott fajták közül valamelyik, hanem hátul meg jobb oldalt fájt, és csak kívül... így a koponyám. Nem volt vészes, de zavart kicsit. Később a nap folyamán fájt a derekam meg a csípőm is. Kristóf azt mondta a térdem fog fájni.. hát az nem fáj, de a csípőm néha eléggé. Úgy néz ki a csontok/izületek járnak rosszul ebből az egészből. Ma is ott volt a palacsintázó... mmm majd valamikor jövőhéten eszem ott, az tutko! Ráhelnek elmondtam délután; vele jó volt lenni, akkor voltam a legjobban gyakorlatilag, és egész jól reagált rá, miután megnyugtattam, hogy nem lesz semmi bajom ettől az egésztől. Szüleim még nem sejtik, hogy valami nincs rendben. Amúgy a gyomrom nem fáj. Általában persze van éhség-érzet a gyomromban, de nem durvább a tegnapinál... kb olyan, mintha először délután 3-4-5 körül enne az ember. Néha viszont előtör az érzés, hogy bazi éhes vagyok... akkor viszont a gyomrom is enni akar meg a tudatom is; hát akkor nem jó érzés a gyomrom, de hamar elmúlik.

Sok vizet ittam reggel, az első tanóra alatt másfél litert lazán. Úgy is döntöttem utána, hogy kicsit visszafogok a vízivással, főként mivel az csak egy tudatos "pánikreakció". Igazából nincs igényem ennyi vízre, meg hogy ennyi víz legyen a gyomromban, csak a tudatos énem azt gondolja, hogy "úgysem ehetek, akkor igyak sokat, attól jó lesz!" Hát sokat kell pisilni tőle az tuti... kb egy óra alatt végigfolyik a testemen a víz, nagy korreláció van a pisilés gyakorisága és a megivott víz mennyisége között.

Csomót gondolok arra, hogy ennyi időt még víz nélkül is kibírnék elvileg, szóval ez még nem is a durva része. De amúgy egyre menőbb, hogy milyen sok óráig tolom. Most tartok kb. 45,5 óránál.

A legjellemzőbb hatása a nem-evésnek egyelőre az, hogy nem látok rendesen. Nem szédülés, hanem minta feketébb lenne a periféria és nem fókuszálok annyi mindenre rá a szememmel, csak ha tudatosan akarok nézni valamit. Amikor nézek valamit, akkor meg nehezebb több ideig arra figyelni, könnyen elkalandoznak a gondolataim a jövőheti gyrosra. Oszival beszéltem, ő is érzi a látásdefektet. Amúgy az egész kísértetiesen hasonlít egy olyan állapotra, hogy mondjuk 'nem aludtam előző este és ma alig ettem valamit.' Ma futni akartam a villamos után, már csak kíváncsiságból is. Eleinte nehezen indult be az a futás, de végül sikerült egy tiszteséges sebességet elérnem, és a villamost is elértem. :)

Pszichés jelentés: Tegnap sokkal sokkal frusztráltabb voltam, mint ma. Tegnap a kajára is frusztrált voltam meg az emberekre is. Ma viszont nyugodt voltam egész nap és jó kedvem volt meg békés voltam. Örülök, hogy valamilyen szinten megtaláltam az összhangot ezzel az állapottal... persze lehet, hogy holnap durvább lesz és megint frusztrált leszek. Mindenesetre azt vontam le idáig következtetésképp, hogyha elvonnak valakitől valami alap szükségletet, akkor attól meglehetősen frusztrált tud lenni, és az kiterjed minden más irányú érzésére is. Ez nyílván kicsit primitív dolog sajnos, hogy ennyire egyérzetűek vagyunk, hogy egy érzés így ki tud hatni minden más érzésünkre. Én tegnap azért tudatos féket használtam és próbáltam nyugtatni magamat... na mindegy de ma király volt. Hazafele menet arra is rájöttem, hogy nem lehet úgy hozzáállni, hogy "még csak ki kell bírni ennyit meg ennyit", hanem "embrace"-elni kell ezt az állapotot, azaz elfogadni ezt mint alapállapot, és úgy állni hozzá, hogy most ilyen minden és kész.

Az a baj, hogy nem is tudok igazán azonosulni az éhezőkkel... pedig azt hittem fogok tudni. Valószínüleg nekik nem is ilyen, meg persze mindenki másféleképpen éhezik. Gondolom a csövesek minden nap esznek általában, csak keveset, afrikában az éhező gyerekek fingom sincs milyen rendszerességgel jutnak kajához, és hogy mennyihez... Én meg itt tolom kaja nélkül kitartóan ezt a hetet... dehát előttem meg az van, hogy nem is jön szóba komolyan a kajálás, és tudom, hogy még pontosan mennyi van hátra. Lehet, hogyha többet tolnék, mint egy hét, akkor már tudnék azonosulni az igazán éhezőkkel... de ez így valahogy semmilyen szinten nem adja vissza a rossz helyzetben lévő emberek élményét.... legalábbis a második napon, aztán lehet, hogy 5 nap múlva máshogy fogom gondolni :D.

Leginkább a jövőheti gyrost várom, az annnnnyira finom lesz. Az Oszival megbeszéltük már, hogy hétfőn joghurt meg keksz lesz a menü, majd hétfő este együtt elmegyünk gyrosozni együtt (vagy valami más hasonlóan ínycsiklandozó dolgot enni).

* azóta sem ettem ott (2016.04.23.)

Day 1

2013.04.22. 83 kg. Az éhség-hetem első napja. Az első nap bája, hogy igazából már reggel tízkor keservesen bánt az éhség, pedig más napokon 5-ig nem eszem, ha épp nem jutott idő reggelizni; de így, hogy tudom, hogy egy hétig nem eszem, így már a kezdettől fogva szemezek mindenki másnak a tízóraijával. A legrosszabb része a délelőttnek egyértelműen a Goldmann folyosóján lévő áthatoló palacsinta-illat volt. Délután csak rosszabb lett a helyzet; ez az első nap egy érzelmi kihívás, olyan, mintha szakítottam volna az étellel, és szomorú vagyok emiatt és nem akarom látni és dühös vagyok rá, ha a közelembe jön! Hagyjon békén! Szóval nem is durva a gyomrom még, főként hogy annyit iszom mint egy teve. Itthon hamar rájöttem, hogy le kell foglalnom magamat, és kezdtem azon is gondolkozni, hogy milyen jó, hogy nem eszem, így csomó időm felszabadul. Szerencsére szüleim nem vásároltak be az Auchanban, így nincsen finom túróstáska... meg finom minden más. Azonban Ákos ma jött haza Londonból, így Mami finom rizseshúst készített tiszteletére... ami nagyon finom lehetett. Nem tudom, hogy nehézség-e vagy könnyítés, de a szüleimnek nem mondtam el, hogy nem eszem egy hétig... sőt még Ráhel sem tudja egyelőre. Az a baj, hogy csak így aggódnának és féltenének és folyton ilyen sajnáló szemekkel néznének.. meg megpróbálnának meggyőzni róla, hogy egy hülyeség.... közben teljesen normális. Na de amúgy elég fasza, már első nap máshogy nézek a kajára. Ja, meg az lebeg előttem, hogy jövőhét az tufajó lesz, tök mindegy mi van az egyin, mert legalább ehetek... és olyan finomakat fogok enni... mmm. Oszival már megdumáltuk, hogy hétfőn az első nagy kajálásunk egy gyros lesz.

Vabi azt tippeli, hogy 75 kg-ra lemegyek egy hét alatt.

2013.04.22.

83 kg. The first day of not eating for a week.

The charm of the first day is that already at 10 in the morning hunger is tormenting me; whereas on other (busy) days I wouldn’t eat until 5 in the afternoon if I don’t have time for breakfast… but like this that I know I won’t eat for a week, I’m particularly enchanted by everyone else’s snacks. The worst part of the morning was definitely crossing the “pancake (crepes) corridor” near the entrance of the campus – ah the smell in the air.

In the afternoon everything just became worse. It’s all too emotional. This first day is like a breakup – like I broke up with food and I’m all sad and in dismay, I don’t even want to see it or hear of it, and I get angry if it comes too close! Leave me alone, food!!

So this first day isn’t too hard on my stomach yet, especially given the fact that I’m drinking water like a parched camel. At home I quickly realized that I need to keep myself occupied; in fact I thought a lot about how I have a bunch of extra time because I’m not using it to eat. Rad! Thank God my parents didn’t do the weekly shopping, so my favorite “túrós táska” isn’t tempting me in any way… and neither is anything else. However my brother just arrived from London, so Mum made a steaming hot plate of ricey-meat… which must have been nice. I’m not sure whether it’s making stuff easier or more difficult that I didn’t tell my parents that I’m not eating for a week… in fact I didn’t even tell Ráhel! The problem is that they would worry for me, and feel bad for me all the time, and they might try to convince me that this is stupid… whereas it’s completely normal.

Well anyway, it’s pretty cool for the moment. After one day I’m looking at food in a new way. And I’ve always got the thought of next week in my head: no matter how it goes or what happens, it’ll be awesome, because I can eat… eat such tasty stuff… mmm. We already agreed with Oszkár that we’re starting next week Monday off with a huge gyros.

Vabi guesses I’ll be down to 75 kg by the end of the week.

No food for one week

So it's been three years that I started my week of not eating (only water!). Luckily I wrote a diary during that week, and due to popular demand it will be released! Yipee!!

I wrote it in Hungarian, but I translated it to English just for you guys. But since I have the Hungarian version, I'll post it along with the English version.

The action was inspired by Kristóf and executed with Oszkár, both fellow scouts. :)

So I will be releasing each entry exactly 3 year after that day (7 days, 7 entries), this way I can let you maximally submerge in the experience, and you can imagine what it was like, without having to do it.

Enjoy!

A week of food for a family in Germany

A week of food for me