Day 2

2013.04.23.

It’s morning – I just woke up. I dreamed of being in a huge feast and eating recklessly… so much that I ate everything ‘till the last crumb. And then I realized that I’m not supposed to eat! I went straight to Oscar to tell him it’s over, sorry, I screwed up… it wasn’t even on purpose! I accidentally ate everything! Luckily I woke up at this point, because I had to pee. Well it actually took some time until I realized that I only screwed up in the dream, and the not-eating thing is still going; it was just a dream. Huh! During the night I was hungry when I woke up a few times (surprise!), however I actually slept through most of the night well. I only woke up once to pee and a few times to roll over. In the morning I woke up 10 minutes before the alarm… because I had to pee. Fantastic.

On the way to university I felt great, in fact I generally felt happy the whole day! Although my head did hurt from the morning until early afternoon. It was weird – not one of those usual, well-known headaches. It hurt in the back and on the right, only on the outside… like, my skull. It wasn’t that bad, it just bothered me a bit. Later my hip and waist region also hurt. Kristóf said my knees would hurt – well that doesn’t hurt! But my hip does quite a bit sometimes. It seems like the bones/joints suffer the most. The pancakery was there today also… mm I’m definitely eating there sometime next week!*

I told Ráhel in the afternoon; it was good to be with her. That was when I was feeling the best, and she reacted quite well, after I convinced her that nothing will go bad, I’ll be fine until the end of the week. My parents still don’t know something’s different. By the way my stomach doesn’t hurt. I usually feel hunger in my stomach, but it’s not worse than yesterday’s. It’s kind of like when you eat your first meal at 3-4-5-ish in the afternoon. Ah, but sometimes this feeling that I’m crazy hungry… and that’s bad, because then both my stomach and mind want to eat – at those times the feeling in my stomach is really bad, but it goes away quickly.

I drank a lot today morning, at least 1.5 liters before my first lecture. Actually afterwards I decided to cut back on water consumption. I’m quite aware that this is a conscious “panic reaction”. I really don’t need this much water, there’s no use filling my stomach with water. But my conscious side is like: “well if I can’t eat, then I should at least drink a lot, that’ll make it better!” Well I certainly have to pee a lot from it… the water flows through me in about an hour’s time. The correlation between water input and output is very strict and easily observable.

What occupies my mind a lot, is that I should be able to go this much time with eating and drinking, so I’m still in the very beginning. On the other hand I’m feeling that I’m getting more and more into the deep of it. I’m at 45.5 hours now.

For the moment, the most prominent effect of not eating is the partial loss of vision. It’s not like being dizzy, it’s more like the peripheral regions are darker. I also don’t (visually) focus on stuff unconsciously anymore – only if think about it explicitly. And when I’m looking at something, it’s more difficult to pay attention to it. My thoughts always wander off… usually to the gyros of next week. I talked with Oszkár, he also has the visual effects. The whole thing really reminds me of a kind of state when “I didn’t sleep last night and today I barely ate anything”.

Today I wanted to run to catch the tram, in order to catch it, but also out of curiosity. It was kind of difficult to get going at first, but I managed to get a decent speed and get on the tram. :)

Psychic report: Yesterday I was much more frustrated than today. Yesterday I was wound up by good and by people. However today, I was calm and cheerful the whole day, and also peaceful. I’m glad I found my harmony (to some extent) with this state. Well of course tomorrow may be more brutal and I’ll be frustrated again, but we’ll see.

Whatever the case may be, up to here I’ve deduced that if a basic need is taken from someone, then it can make that person extremely frustrated. And this feeling spreads to all other emotions and feelings in my life. This is a kind of primitive thing, that we, humans, are so simple-minded/simple-emotioned, or how to call it, that one feeling dominates our whole mood and attitude and actions. Yesterday I consciously tried to calm myself all the time… but today was already awesome.

On the way home I decided that I shouldn’t think of it as “I only have this many days left…”, instead I need to embrace this state of hunger. I should accept that this is what’s given, and that’s that! Live with it.

The problem is, I can’t truly identify with starving people … I really thought I would be able to. The experience is probably completely different for them, and I guess everyone starves in a different way. For example homeless people probably eat a little something each day, but not too much. On the other hand I have no idea whatsoever how frequently starving kids in Africa get access to food, and to how much. So this trial somehow doesn’t at all give back the true experience of what others live in every day… at least on the second day; I might think so differently in 5 days :D

I’m mostly looking forward to the gyros next week. We already discussed with Oszkár that on Monday during the day it’s yogurt and crackers, and in the evening we’ll go get a gyros together (or something at least as good!)

* I haven’t eaten there since… (2016.04.23.)

2013.04.23.

Reggel van, most keltem. Este arról álmodtam, hogy egy lakodalomban vagyok és zabálok... olyannyira, hogy az álmomban az utolsó falatot ettem meg, és csak akkor jutott eszembe, hogy nem ehetek és, hogy elrontottam az evést (nemevést)! Sőt álmomban már mentem szólni az Oszinak, hogy vége, elrontottam... pedig nem is direkt volt! Csak véletlenül megvacsoráztam. Szerencsére felébredtem ekkor, mert pisilnem kellett; mondjuk eltartott egy kis ideig a való életben rájönni, hogy nem is rontottam el, hanem csak egy álom volt. Éjszaka éhes voltam amikor felkeltem néha... de azért nem keltem fel túl sokszor, csak egyszer pisilni meg néhányszor a másik oldalamra fordulni. Reggel az ébresztőm előtt 10 perccel felkeltem... mert pisilnem kellett megint. Fantasztikus.

Ma reggel suliba menet baromi jó kedvem volt, és ez általában igaz is volt erre a napra, hogy jó kedvem van. Mondjuk reggeltől koradélutánig fájt a fejem. Fura fájás volt, nem a megszokott fajták közül valamelyik, hanem hátul meg jobb oldalt fájt, és csak kívül... így a koponyám. Nem volt vészes, de zavart kicsit. Később a nap folyamán fájt a derekam meg a csípőm is. Kristóf azt mondta a térdem fog fájni.. hát az nem fáj, de a csípőm néha eléggé. Úgy néz ki a csontok/izületek járnak rosszul ebből az egészből. Ma is ott volt a palacsintázó... mmm majd valamikor jövőhéten eszem ott, az tutko! Ráhelnek elmondtam délután; vele jó volt lenni, akkor voltam a legjobban gyakorlatilag, és egész jól reagált rá, miután megnyugtattam, hogy nem lesz semmi bajom ettől az egésztől. Szüleim még nem sejtik, hogy valami nincs rendben. Amúgy a gyomrom nem fáj. Általában persze van éhség-érzet a gyomromban, de nem durvább a tegnapinál... kb olyan, mintha először délután 3-4-5 körül enne az ember. Néha viszont előtör az érzés, hogy bazi éhes vagyok... akkor viszont a gyomrom is enni akar meg a tudatom is; hát akkor nem jó érzés a gyomrom, de hamar elmúlik.

Sok vizet ittam reggel, az első tanóra alatt másfél litert lazán. Úgy is döntöttem utána, hogy kicsit visszafogok a vízivással, főként mivel az csak egy tudatos "pánikreakció". Igazából nincs igényem ennyi vízre, meg hogy ennyi víz legyen a gyomromban, csak a tudatos énem azt gondolja, hogy "úgysem ehetek, akkor igyak sokat, attól jó lesz!" Hát sokat kell pisilni tőle az tuti... kb egy óra alatt végigfolyik a testemen a víz, nagy korreláció van a pisilés gyakorisága és a megivott víz mennyisége között.

Csomót gondolok arra, hogy ennyi időt még víz nélkül is kibírnék elvileg, szóval ez még nem is a durva része. De amúgy egyre menőbb, hogy milyen sok óráig tolom. Most tartok kb. 45,5 óránál.

A legjellemzőbb hatása a nem-evésnek egyelőre az, hogy nem látok rendesen. Nem szédülés, hanem minta feketébb lenne a periféria és nem fókuszálok annyi mindenre rá a szememmel, csak ha tudatosan akarok nézni valamit. Amikor nézek valamit, akkor meg nehezebb több ideig arra figyelni, könnyen elkalandoznak a gondolataim a jövőheti gyrosra. Oszival beszéltem, ő is érzi a látásdefektet. Amúgy az egész kísértetiesen hasonlít egy olyan állapotra, hogy mondjuk 'nem aludtam előző este és ma alig ettem valamit.' Ma futni akartam a villamos után, már csak kíváncsiságból is. Eleinte nehezen indult be az a futás, de végül sikerült egy tiszteséges sebességet elérnem, és a villamost is elértem. :)

Pszichés jelentés: Tegnap sokkal sokkal frusztráltabb voltam, mint ma. Tegnap a kajára is frusztrált voltam meg az emberekre is. Ma viszont nyugodt voltam egész nap és jó kedvem volt meg békés voltam. Örülök, hogy valamilyen szinten megtaláltam az összhangot ezzel az állapottal... persze lehet, hogy holnap durvább lesz és megint frusztrált leszek. Mindenesetre azt vontam le idáig következtetésképp, hogyha elvonnak valakitől valami alap szükségletet, akkor attól meglehetősen frusztrált tud lenni, és az kiterjed minden más irányú érzésére is. Ez nyílván kicsit primitív dolog sajnos, hogy ennyire egyérzetűek vagyunk, hogy egy érzés így ki tud hatni minden más érzésünkre. Én tegnap azért tudatos féket használtam és próbáltam nyugtatni magamat... na mindegy de ma király volt. Hazafele menet arra is rájöttem, hogy nem lehet úgy hozzáállni, hogy "még csak ki kell bírni ennyit meg ennyit", hanem "embrace"-elni kell ezt az állapotot, azaz elfogadni ezt mint alapállapot, és úgy állni hozzá, hogy most ilyen minden és kész.

Az a baj, hogy nem is tudok igazán azonosulni az éhezőkkel... pedig azt hittem fogok tudni. Valószínüleg nekik nem is ilyen, meg persze mindenki másféleképpen éhezik. Gondolom a csövesek minden nap esznek általában, csak keveset, afrikában az éhező gyerekek fingom sincs milyen rendszerességgel jutnak kajához, és hogy mennyihez... Én meg itt tolom kaja nélkül kitartóan ezt a hetet... dehát előttem meg az van, hogy nem is jön szóba komolyan a kajálás, és tudom, hogy még pontosan mennyi van hátra. Lehet, hogyha többet tolnék, mint egy hét, akkor már tudnék azonosulni az igazán éhezőkkel... de ez így valahogy semmilyen szinten nem adja vissza a rossz helyzetben lévő emberek élményét.... legalábbis a második napon, aztán lehet, hogy 5 nap múlva máshogy fogom gondolni :D.

Leginkább a jövőheti gyrost várom, az annnnnyira finom lesz. Az Oszival megbeszéltük már, hogy hétfőn joghurt meg keksz lesz a menü, majd hétfő este együtt elmegyünk gyrosozni együtt (vagy valami más hasonlóan ínycsiklandozó dolgot enni).

* azóta sem ettem ott (2016.04.23.)