Day 7 - The End

2013.04.28.

The finish line. It’s a fantastic feeling. I was feeling great the whole day. My bones didn’t hurt and I was constantly thinking of next week. Ráhel was kind enough to offer to help me to eat tasty and healthy foods next week. We’re also going to eat fruit and vegetable dishes together next week Tuesday and Thursday. But today the main events were thinking about next week, and mowing the lawn. It was the physical challenge of the week, especially since we swept up the walkways in the garden afterwards. OK, it wasn’t thaaat bad. It was much easier than I thought it would be. Although sometimes the world got dark, like when you’re about to faint, but then I would just bow my head and it would get better in a few seconds. Also I paid attention to avoid the snails in the grass, so now there are some spots left with high grass. Just joking – no grassy spots, but I did actually save some snails.

Well, here’s the end of my journey. It’s 11 PM in 20 minutes, that is the end of the 168 hours. It was a long, interesting and enlightening journey. I’m glad I took the challenge (for the time being). If I’d have to summarize what I’ve taken from this, I’d say that undernourished, starving people are in a huge disadvantage compared to well-fed people. Not because of the pain of hunger, but because of malnourishment, not getting enough nutrients and minerals, and the effects of these. It’s difficult to do anything for a long time, especially physical work. Even walking or sitting in one place for a long time! It’s a sad thought, that many people are starving today, and often experience similar things in their everyday lives. Things similar to what I’ve done voluntarily for a limited time in safe circumstances.

Locally what did I learn from this? Food is valuable, and important! I look at food differently and I hope this stays this way. I hope I keep this gorgeous longing and appetizing feeling towards food. Food becomes so much more beautiful from this – any kind of food, all kinds of food*!! I’m really looking forward to next week’s vegetables, fruits and salads!

Tomorrow I’m already going to uni by bike. I also want to work out here at home. I think it’s important that I do regular training from the start, while I build my body back, so that the good stuff goes to good places. I hope it works like this, I’m not a professional in this kind of stuff, but it seems logical enough to me. I probably can’t mess up that bad by doing sports regularly. :D

*Except there was a puffed rice or puffed something… I don’t even know what they blow up. Now that was the only thing that I didn’t crave for during the whole weak, not even on the last day.

Plan:

first day diluted fruit juice, by the end of the day maybe a little undiluted fruit juice

second day fruit juice, in the afternoon/evening fruits and kefír (sort of like a kind of yogurt)

third day before noon fruits and kefír, in the afternoon yogurt and salads, vegetables (+maybe some ice cream)

fourth day all kinds of fruits, salad, yogurt, vegetables, light foods (not oily or too greasy)

fifth day maybe some normal food… but of course this is so far away from now that I’ll see whether I’m ready for it already or not. But I sincerely hope I’ll be able to eat gyros by Friday.

75.6 kg

2013.04.28.

Íme a célegyenes. Fantasztikus érzés. Ma jól voltam egész nap, a csontjaim se fájtak és folyton a jövőhétre gondoltam. Ráhel kedves és tökre segít majd finom és egészséges kajákat enni, meg eszünk majd együtt is kedden meg csütörtökön gyümölcs meg zöldség menüt. Hát, ma ez a főesemény: gondolkodás a jövőhéten.... meg nyírtam füvet. Az volt a hét nagy fizikai megpróbáltatása, mert utána még söpörtünk is a kertben. Najó nem volt vészes, sokkal könnyebb volt, mint gondoltam, csak néha befeketült a világ mint az ájulás előtt, de akkor lehajtottam a fejemet és jobb lett egy pillanat alatt. Ja meg a csigákat kerülgettem a fűnyíróval, hogy ne daráljam be őket, szóval maradtak ilyen fűcsomók. Najó vicceltem, nincsenek fűcsomók, de azért mentegettem csigákat.

Hát ez a vége az utamnak, 20 perc múlva 11 óra, azaz véget ér a 168. óra is. Hosszú, érdekes és tanulságos út volt. Nem bánom (egyelőre), hogy bevállaltam. Ha össze kéne foglalnom, akkor azt mondanám, hogy az éhező emberek óriási hátrányban szenvednek a nem-éhezőkkel szemben. Nem a gyomor fájdalmai miatt, hanem a táplálékhiány okozta tünetek miatt. Nehéz bármit is sok ideig csinálni, főként fizikai munkát, de még gyalogolni is, egy helyben ülni is nehéz sok ideig! Szomorú számomra arra gondolni, hogy rengeteg ember éhezik, és folyamatosan hétköznapjaikban hasonló dolgokat élnek meg, mint én most önkéntesen és biztonságos és korlátozott körülmények között.

Lokálisan mit tanultam ebből: az étel érték, és fontos! Meg persze máshogy nézek rá, és remélem ez megmarad: ez a gyönyörű vágyakozás és nyálcsorgatás; ettől annyival szebb lesz a kaja, bármilyen kaja, minden kaja*! Nagyon várom a jövőhet zöldségeket, gyümölcsöket, salátákat!

Holnap már biciklivel megyek suliba, és itthon is edzeni akarok. Fontosnak tartom, hogy a visszaépülés elejétől végezzek rendeszeres izommunkát, hogy rögtön jó helyre épüljön be rögtön a táp. Remélem ez így működik, nem értek hozzá, dehát számomra így lenne logikus és csá. Nagyon nem tudom elrontani azzal, hogy rendszeresen sportolok :D

*Kivéve a Ráhelnél volt valami puffasztott valami puffasztott valami... nem is tudom mit puffasztanak. Na az volt az egyetlen étel amire nem kívántam rá egész héten, még az utolsó napon sem.

Terv: 

első nap hígított gyümölcslé, nap végére egy talán egy kevéske hígítatlan gyümölcslé

második nap gyülömcslé, délután/este gyümölcsök + kefír

harmadik nap délelőtt gyümölcsök + kefír, délután joghurt + saláták, zöldségek (+ egy kis fagyi  )

negyedik nap mindenféle gyümölcs, saláta, joghurt zöldség, könnyed kaja (nem olajos, nem nagyon zsíros)

ötödik nap meg már talán rendes kaja... hát persze ez olyan messze van, hogy nem majd meglátom, hogy készen vagyok-e rá. De örülnék, ha pénteken már gyrost ehetnék

75.6 kg