Day 1

2013.04.22. 83 kg. Az éhség-hetem első napja. Az első nap bája, hogy igazából már reggel tízkor keservesen bánt az éhség, pedig más napokon 5-ig nem eszem, ha épp nem jutott idő reggelizni; de így, hogy tudom, hogy egy hétig nem eszem, így már a kezdettől fogva szemezek mindenki másnak a tízóraijával. A legrosszabb része a délelőttnek egyértelműen a Goldmann folyosóján lévő áthatoló palacsinta-illat volt. Délután csak rosszabb lett a helyzet; ez az első nap egy érzelmi kihívás, olyan, mintha szakítottam volna az étellel, és szomorú vagyok emiatt és nem akarom látni és dühös vagyok rá, ha a közelembe jön! Hagyjon békén! Szóval nem is durva a gyomrom még, főként hogy annyit iszom mint egy teve. Itthon hamar rájöttem, hogy le kell foglalnom magamat, és kezdtem azon is gondolkozni, hogy milyen jó, hogy nem eszem, így csomó időm felszabadul. Szerencsére szüleim nem vásároltak be az Auchanban, így nincsen finom túróstáska... meg finom minden más. Azonban Ákos ma jött haza Londonból, így Mami finom rizseshúst készített tiszteletére... ami nagyon finom lehetett. Nem tudom, hogy nehézség-e vagy könnyítés, de a szüleimnek nem mondtam el, hogy nem eszem egy hétig... sőt még Ráhel sem tudja egyelőre. Az a baj, hogy csak így aggódnának és féltenének és folyton ilyen sajnáló szemekkel néznének.. meg megpróbálnának meggyőzni róla, hogy egy hülyeség.... közben teljesen normális. Na de amúgy elég fasza, már első nap máshogy nézek a kajára. Ja, meg az lebeg előttem, hogy jövőhét az tufajó lesz, tök mindegy mi van az egyin, mert legalább ehetek... és olyan finomakat fogok enni... mmm. Oszival már megdumáltuk, hogy hétfőn az első nagy kajálásunk egy gyros lesz.

Vabi azt tippeli, hogy 75 kg-ra lemegyek egy hét alatt.

2013.04.22.

83 kg. The first day of not eating for a week.

The charm of the first day is that already at 10 in the morning hunger is tormenting me; whereas on other (busy) days I wouldn’t eat until 5 in the afternoon if I don’t have time for breakfast… but like this that I know I won’t eat for a week, I’m particularly enchanted by everyone else’s snacks. The worst part of the morning was definitely crossing the “pancake (crepes) corridor” near the entrance of the campus – ah the smell in the air.

In the afternoon everything just became worse. It’s all too emotional. This first day is like a breakup – like I broke up with food and I’m all sad and in dismay, I don’t even want to see it or hear of it, and I get angry if it comes too close! Leave me alone, food!!

So this first day isn’t too hard on my stomach yet, especially given the fact that I’m drinking water like a parched camel. At home I quickly realized that I need to keep myself occupied; in fact I thought a lot about how I have a bunch of extra time because I’m not using it to eat. Rad! Thank God my parents didn’t do the weekly shopping, so my favorite “túrós táska” isn’t tempting me in any way… and neither is anything else. However my brother just arrived from London, so Mum made a steaming hot plate of ricey-meat… which must have been nice. I’m not sure whether it’s making stuff easier or more difficult that I didn’t tell my parents that I’m not eating for a week… in fact I didn’t even tell Ráhel! The problem is that they would worry for me, and feel bad for me all the time, and they might try to convince me that this is stupid… whereas it’s completely normal.

Well anyway, it’s pretty cool for the moment. After one day I’m looking at food in a new way. And I’ve always got the thought of next week in my head: no matter how it goes or what happens, it’ll be awesome, because I can eat… eat such tasty stuff… mmm. We already agreed with Oszkár that we’re starting next week Monday off with a huge gyros.

Vabi guesses I’ll be down to 75 kg by the end of the week.